Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A közbirtok nem magántulajdon

Hónapok óta folyik Székelyhíd egyik beosztott falujában, Hegyközszentmiklóson a jelenlegi közbirtokossági vezetőség leváltása körüli huzavona, mely vezetőség tizennégy esztendeje regnál a jogi státusszal rendelkező közbirtokosság élén. A leváltásukat azért sürgette a tagság, mivel eddig egyetlen alkalommal sem válaszoltak a társulat pénzügyviteléről szóló beszámolási kérelemre, melynek következtében a hétfő délutáni közgyűlés már-már botrányba fulladt.

Tagsági gyülekező a művelődési háznál

Tagsági gyülekező a művelődési háznál

Az Érmelléken létrejöttek hasonló jogi egységek, főleg mióta támogatást biztosít a kormány, a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségen (APIA) keresztül, a legelők, erdők és egyéb földterületek karbantartása és megmunkálása érdekében. Azóta az effajta területekre annyit lehet „elszámolni”, amennyit éppen nem szégyell az éppen regnáló vezetőség. Kimutatást pedig sem a nyereségről, sem a befektetésről, sem pedig a több száz hektár legelőre, illetve erdőre kapott állami szubvenció felhasználásáról nem kap a tagság. Persze ez nem általános jelenség még az Érmelléken sem, ám amint a szentmiklósi példa mutatja, sokan éltek a támogatások „eltérítési” lehetőségével. Legalábbis ez derült ki a hétfő este megtartott közgyűlésen.

A hegyközszentmiklósi közbirtokosság 320 tagot számlál. Az utóbbi hónapokban több kísérlet is volt arra, hogy a közbirtokossági közgyűlés betekintést nyerjen, többek között a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség által, több száz hektárra kifizetett támogatások pénzügyvitelébe, egyéb bevételekbe és kiadásokba. A tavaly óta azonban szinte lehetetlen volt odáig vinni az ügyet, hogy kimutatást kapjon a tagság, illetve le tudják váltani a közbirtokosság élén tizennégy éve tevékenykedő (vagy nem) Váradi Lajos elnököt, Király József titkárt, Szodrai Lajos, Kaszoni József és id. Király Sándor cenzorokat.

Ugyanis az elmúlt időszakban vagy nem volt meg a kvórum, vagy nem akart lemondani a vezetőség, vagy egyáltalán meg sem jelentek a közgyűlésen, nem hivatalossá nyilvánítva azt, annak ellenére, hogy szabályszerűen lett összehíva.

„Én csak segíteni akarok” – mondta Béres Csaba polgármester

„Én csak segíteni akarok” – mondta Béres Csaba polgármester

 

„Csak a teljes jogúak maradhatnak, a többiek fáradjanak ki!”

Ezzel a kijelentéssel indította Béres Csaba székelyhídi polgármester a közgyűlést, aki erre a kijelentésére rögvest megkapta a „kielégítő” választ: „Menjen el maga! Semmi keresnivalója itt! Sem teljes joggal nem rendelkezik Szentmiklóson, sem Székelyhíd városát nem képviseli, mint a falu határában bárminemű közbirtokossági területtel rendelkező jogi személyt!” – szóltak az ellentmondást nem tűrő bekiabálások, mint akik máris valami turpisságot sejtenek a polgármester megjelenése mögött. Béres nyugtatni próbálta a mintegy ötvenes létszámú teljes jogú tagságot, mondván, hogy csak segíteni akar a közgyűlés hivatalos részének lebonyolításában. Így valamelyest csitultak a kedélyek és a bizalmatlanság, így Béres előadta a négy napirendi pontot és „egyebeket” tartalmazó forgatókönyvet, amelynek első mozzanataként Váradi Lajos elnöknek is alkalma nyílt elmondani a mintegy ötmondatos 2014-es évi beszámolóját. Annak végeztével ki is tört a botrány első hulláma, melynek indulatait az elöljáró is csak nehezen tudta kordában tartani.

Kínos felháborodásukban egyesek nevettek, mások perrel és hatóságokkal fenyegetőztek, mire Váradi Lajos egy margittai könyvelőre hivatkozva próbálta terelni magáról a tagság haragját, aki a közgyűlés felénél be is futott egy egész dossziényi dokumentummal.

Zűrzavar, lökdösődés

Zűrzavar, lökdösődés

 

Számvetés, avagy kicsire nem adunk, de sokra annál inkább

Szekrényes Erzsébet könyvelő a tagság kérésére először a bevételekről próbálta kielégíteni a közgyűlés kíváncsiságát, mely adatokat nehezen ugyan, de összekotort a dossziéból, így kiderült, hogy tavaly januárban mintegy 65 ezer lej szerepelt a közbirtokossági számlán, ehhez hozzájött januárban még 51 ezer lej állami támogatás, októberben pedig újabb 56 ezer lej. Ebből lejön az erdőgazdálkodásnak kifizetett összeg, az adó, két cégnek valamilyen homályos gépesített megmunkálásokra kifizetett, egyenként 10 és 31 ezer lejes összeg, illetve Vida Levente cégtulajdonosnak, aki, mint a bekiabálásokból kiderült, a megyei mezőgazdasági igazgatóság egyik tótumfaktuma. Vida Levente a cége által „végzett” legelői karbantartásért 76 ezer lejt vágott zsebre – sokak felhördülésére. Legalábbis ekkora irreális összegről számolt be a közgyűlés előtt a könyvelő. Olyanok is elhangzottak a helyszínen, hogy az állami támogatás megítélése a Vida cégével való dolgoztatás függvénye volt. Magyarra lefordítva, Vidának „kellett” elvégeznie a legelői karbantartást.

Az ügyben természetesen megkerestük Vida Leventét is, aki tisztázta: a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség, illetve a megyei mezőgazdasági igazgatóság két különálló apparátus, így távol áll tőle a feltételezett befolyással való üzérkedés. Ugyanakkor 200 hektár legelőért méltányos összeg az a 76 ezer lej, annál is inkább, mivel a cége becsülettel elvégezte a munkát.

Arra, hogy kinevezésénél fogva „dolgozhat-e haza”, vagy kompatibilis-e a foglalkozása a tisztségével, azt nem a mi feladatkörünk eldönteni.

Váradi Lajos (elöl), Béres Imre és Béres Csaba

Váradi Lajos (elöl), Béres Imre és Béres Csaba

 

Kardinális kérdések

A bevételek és a kiadások kínos ismertetése után valaki végül feltette a kardinális kérdést, hogy ebben a „keserves” kimutatásban miért nem szerepelnek azok az apróbb összegek is, amelyek a legelő bérleti díjait képezik, mire Váradi Lajos elnök kategorikusan kijelentette, hogy senki nem fizetett 2014-ben legeltetési díjat. Erre többen is sok ezer lejes kifizetett összegekről tettek bizonyságot, mi több, Nyíri Sándor kiskereki állatorvos is azt állította, hogy neki még nyugtája is van a kifizetett pénzekről. Azonban „kicsire nem adunk” jelszó alatt továbbizzadták a beszámolónak nevezett ide-oda lapozgatást, amiből nagy nehezen még az is kiderült, hogy Farkas Gábor földmérőnek is ki lett fizetve 17 ezer lej, sajnos a hangzavarban már ki sem derült, mire. Végül Nyíri Kálmán a tagság nevében feltett egy másik nyomós kérdést is: miért nem kapott a közgyűlés szakszerű kimutatást és miért kellett húzni az időt egy halom aktában turkálva az adatokért, amelyre azonban ismételten elmaradt a válasz. Mint ahogyan arra sem adott magyarázatot senki, miért nem kapta meg a tagság zöme évekig a járandóságot a közösből.

Nyíri Sándor állítja, hogy márpedig ő fizetett legelőbért, és nem is keveset

Nyíri Sándor állítja, hogy márpedig ő fizetett legelőbért, és nem is keveset

 

Az új vezetőség a régi nyúlványa, vagy netán több is?

Végre Béres ráterelte az embereket a következő napirendi pontra, amelynek első lépéseként bemutatta az elnök és a titkár írásbeli lemondását, majd a közgyűlés megvonta a cenzorok hatáskörét is, így elkezdődött az új vezetőség megválasztása, amely a szabályzat szerint felsőfokú végzettséget, vagy minimum érettségit igényelt. Ez a kitétel ismételten veszekedésbe torkollott, hisz az előzőeknek csak általános iskolai végzettségük volt, és mint kiderült, akkor is az érvényben lévő szabályok szerint történtek a választások, vagy inkább az önkinevezések.

Hosszú hercehurca, ellenvetés és időhúzás után végül Béres Imrére (jegyzőkönyvíró), Erdei Lajosra, Kaszoni Sándorra, Kaszoni Jánosra és Szilágyi Vilmosra bólintott rá a közgyűlés. Főiskolája vagy az érettségije idős és tapasztalt gazdának nem igen akadt, így kicsit kilógott a lóláb a vezetőségváltást illetően, bár, mire véglegesnek bizonyult volna az új felállás, sokan csak legyintettek és távoztak.

Az új tagság zöme, mint utólag kiderült, a régiekkel rokonságban áll, sőt olyan is van a frissen választott vezetőségi tagok között, aki Nagyváradon lakik. Mint kiderült, sokuk a határt sem ismeri, sőt az is elhangzott például, hogy cipész maradjon a kaptafánál, értették ezt Béres Imre helyi tanárra, aki egyébként Béres Csaba rokona.

Vezetőségi tagként Nagy Károly hozzáértő helyi gazdát is javasolták, aki azzal utasította vissza a bizalmat, hogy egy ilyen „hivatal” hatalmas munka, az új vezetőségi tagok Szilágyi Vilmoson kívül pedig nem igen tudják felmérni, mit vállaltak, nem lévén rálátásuk a dolgok menetére. Ezért úgy véli, egyedül maradna a felmerülő gondokkal.

Nagy Károly az adott körülmények között nem vállalta a jelölést

Nagy Károly az adott körülmények között nem vállalta a jelölést

 

Valaki azért szóvá tette – igaz, csendben, mert hangosan a hangzavarban úgyis hiába mondta volna –, hogy mindössze 47 választójoggal bíró tag volt jelen a 320-ból, ezért aztán már nem is igen lehet tudni, hogyan is állnak azok a dolgok a kvórummal. De az már nem érdekelt senkit.

Örültek, hogy megúszták ennyivel, és végre, valahára hazamehettek. De talán ez is volt a cél.

Hogy milyen érdekek vitték ki Bérest Szentmiklósra ebben az ügyben immár második alkalommal, valószínűleg kiderül egyszer. Addig is azzal rekesztette be a találkozót, hogy az új vezetők végezzenek könyvelőségi számvevést, illetve válasszák meg egymás közül az elnököt, a titkárt és a cenzorokat. Egy hét múlva pedig hirdessenek meg újabb közgyűlést.

Egy hét viszont nagy idő. Addig ló döglik, hám ürül, mondanák errefelé az Érmelléken. Az elsikkasztott összegek pedig még nagyobbak. Még egyetlen évre visszamenőleg is.

Hát akkor tizennégyre?

Sütő Éva