Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A kórházi fertőzésekről és járványokról

Napjainkban egyre több szó esik a kórházakban megjelenő fertőzésekről és járványokról. Kialakulásukért egyesek a gyógyító munka szakmai színvonalát, mások az egészségügyi intézményekben uralkodó körülményeket okolják. Időről időre találkozhatunk rémhírekkel is, amelyek alapján többen érzik úgy, hogy kórházba kerülve sem ők, sem szeretteik nincsenek biztonságban. Van-e alapja az egyre növekvő bizonytalanságnak és félelemnek, vagy csupán a bulvársajtó túlkapásairól van szó? Az igazság az, mint sokszor, hogy most is valahol a félúton van a valóság. Az esetleges rémhírek következtében előfordulhatnak olyan súlyos problémák, amiket csak kórházi kezeléssel lehet orvosolni, de a betegek bizalomvesztése következtében nem kerülnek beutalásra.

Two surgeons washing their hands

A kórházi fertőzések okai

A kórházi (nozokomiális) fertőzések egy rendkívül kényes téma benyomását keltik, amiről vagy nem szeret beszélni, vagy nem tud tárgyilagos maradni az érintettek többsége. Beszélni kell tehát, nyíltan és őszintén, hogy mindenki megértse a felszín alatt húzódó okokat, hiszen változtatni is csak ezek objektív megismerésével lehet.

Számos ok miatt kerülhet valaki kórházi beutalásra (betegség, baleset), egyvalami közös az itt ápoltakban: valamennyien legyengült immunrendszerrel kerülnek a kórházi osztályokra, és emiatt nagyobb fogékonyságot mutatnak a fertőzésekkel szemben. Jogosan merül fel azonban bárkiben a kérdés, hogy amennyiben tényleg komoly szakmai háttere van a kórházi fertőzések megelőzésének, ugyan mi az oka annak, hogy a kórházi fertőzések jelentik az egyik leggyakoribb halálokot? Egy ilyen ok miatt bekövetkezett halál óriási tragédia a családoknak és az ott dolgozóknak egyaránt, a felelősség esetleges megállapítása azonban nem hozza vissza az elveszített családtagot.

Jelenleg még a fejlett egészségügyi ellátással rendelkező országokban is az egyik leggyakoribb halálokot éppen a nozokomiális fertőzések adják: egyes becslések szerint egymillió lakosra évente 70 haláleset jut, az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) adatai szerint csupán Európában évente megközelítőleg 37 ezren halnak meg a kórházi ellátás során kialakuló fertőzések következtében. Nehéz elfogadni, hogy azok a betegek, akik a kórházi fertőzések áldozataivá váltak, illetve azok, akiket közvetlenül nem érintettek ezek a fertőzések, de a hozzátartozóikon keresztül személyes tragédiák érték, a járványügyi kutatás számára gyakorlatilag statisztikai tényezők maradnak.

Történeti leírásokból tudjuk, hogy amióta léteznek a kórházak, vannak fertőzések is, számos esetben éppen a kialakuló fertőzések nehezítették vagy akadályozták meg az „ispotályokban” kezelt betegek gyógyulását. Semmelweis Ignác 1846-ban bejelentett felfedezése óta óriási fejlődésen ment keresztül az orvostudomány is. Ma már olyan tudás és technológia van a birtokunkban, amelyek segítségével egyes fertőzések, illetve járványok hátterét könnyebben lehet tisztázni. Az így nyert ismeretek mégsem elegendőek valamennyi fertőzés megelőzéséhez, aminek az okai részben a fertőzések általános jellegzetességeiben keresendőek.

 

Mikor beszélünk nozokomiális fertőzésről?

A fertőző betegségek többségére jellemző egy rövidebb–hosszabb tünetmentes időszak, amikor a fertőzött személy már hordozza a kórokozót, és esetenként gyanútlanul fertőzi a környezetét. Az így keletkezett fertőzésről sokszor nehéz megállapítani és megítélni, hogy egy lappangó folyamat lobbant-e fel, vagy friss fertőzés jött létre. A kórházakban megjelenő fertőzések közül a szakma csak azokat tekinti kórházi eredetűeknek (nozokomiálisnak), amelyeknek a kórokozójára vonatkozóan nincs egyértelmű bizonyíték, hogy akár lappangó állapotban jelen lett volna a kórházba való felvétel idején. Ennek megfelelően, ha a felvételt követő 48 órán túl alakul ki egy fertőzés, akkor az nagy valószínűséggel az egészségügyi ellátás következménye.

A kórházi mikrobák egy része ártalmatlan, míg mások különféle fertőző betegségek okozói lehetnek. A kórházi személyzet és az osztályokon ápolt betegek gyakran szennyeződnek (kolonizálódnak) ezekkel a sajátos kórházi mikrobákkal, kideríthetetlen, hogy az első fertőzés hogyan következett be, lehet a bűnös a kórházi személyzet, a látogatóba érkezett családtag, de az is előfordulhat, hogy az első újszülött még a szülőcsatornában vagy a születés folyamán fertőződött a saját édesanyjától. Ilyen esetekben az áldozatok rendszerint koraszülöttek, és egyes statisztikák szerint a koraszülöttek túlélési esélye még a legmodernebb orvosi segítség mellett is csupán 75 százalékos. Leggyakrabban a fertőzések az intenzívterápiás osztályokon alakulnak ki, ami részben az ápoltak fogékonyságának, részben a gyakrabban alkalmazott eszközös beavatkozásoknak tulajdonítható. A kórházi fertőzések kialakulásában többnyire a betegek saját baktériumai, valamint a személyzet és az adott kórház jellemző flórája játssza a főszerepet, aminek – az orvostudomány jelenlegi fejlettsége mellett – csak egy részét lehet kivédeni.

 

A fertőzést okozó mikrobákról

A kórházi fertőzések 70–80 százalékáért mindössze tucatnyi mikroorganizmus tehető felelőssé, amelyek világviszonylatban évente 1,4 millió személyt fertőznek meg.  Többségük nem a hétköznapokban gyakori fertőzések jól ismert kórokozói, hanem olyan mikrobák, amelyek egyébként általánosan elterjedtek a minket körülvevő környezetben. Igazi túlélők, hiszen minimális tápanyagmennyiség mellett is képesek életben maradni és nagymértékben elszaporodni.

A kórházakban előforduló mikrobák többségé a nedves környezetet kedveli, és a műanyag felületeken könnyen megtapadó telepeik védőréteget (ún. biofilmet) képezve önmaguk körül nagy ellenállást mutatnak a legkülönfélébb külső hatásokkal, pl. az alkalmazott fertőtlenítőszerekkel szemben is. Azonban található olyan kórokozó is, amely képes elrejtőzni az emberben észrevétlenül és csak egy-egy antibiotikumos kezelés hatására szaporodnak el olyan mértékben, hogy ezáltal megbetegedést okoznak. A kórházi kezelések során alkalmazott antibiotikumok olyan pusztítást végezhetnek a bélflórában, amely végül kedvező feltételeket teremthet az ellenálló változatok elszaporodásához, végeredményben nehezen kezelhető, életveszélyes állapotot kialakítva. Ma már számos mikroba termel olyan anyagokat, amelyekkel képesek az ellenük fejlesztett antibiotikumokat hatástalanítani, ráadásul ezt a tulajdonságukat viszonylag könnyen át tudják adni egymásnak, így a rezisztencia a rokonsági foktól függetlenül járványszerűen terjedhet közöttük. Azonban a legsúlyosabb problémát azok a változatok jelentik, amelyek idővel többféle antibiotikummal szemben is ellenállókká válnak. Sajnos emiatt folyamatosan fogy a bevethető antibiotikumok száma, a rezisztens törzsek által kiváltott fertőzések miatt megnyúlik a kórházban töltött idő, aminek következtében viszont emelkedik a fertőzések kockázata és a betegellátás költségei.

Győri György