Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A könyvhöz mindig egy teljes lényt kell odaadni

Nagy Gabriella író, költő, irodalomszervező, kritikus, a Litera irodalmi portál felelős szerkesztője és produkciós vezetője volt a Várad folyóirat és a Szépírók Társasága által szervezett Törzsasztal irodalmi rendezvénysorozat legutóbbi estjének vendége. A nagyváradi Silent kávézóban pénteken délután megtartott eseményen a Törzsasztal-est házigazdájaként Kőrössi P. József beszélgetett az írónővel irodalomszervezői munkásságáról, a Literáról, az olvasói szokások változásáról, valamint Üvegház című, tavaly megjelent könyvéről.

a konyvhoz 1

Nagy Gabriella és Kőrössi P. József

 

Szó volt arról, hogy Nagy Gabriella 1994-ben kezdte szervezni a budapesti Műcsarnok irodalmi rendezvényeit. Mint mondta, a cél az volt, hogy úgymond házhoz jöjjenek az írók, legyen a Műcsarnokban beszélgetős társasági-irodalmi élet. Beszélt a 100 ezer költő a változásért elnevezésű nemzetközi programról, amelyet Magyarországon négy alkalommal szerveztek meg, és élőközvetítés is volt mindegyikről. Tízórás volt a legelső ilyen rendezvény a Műcsarnokban, száz fellépővel. Lényeges volt, hogy ne legyen a rendezvényben aktuálpolitika. Együtt mentek színpadra olyanok is, akik amúgy utálják egymást. Aztán valahogy elkezdett kopni a dolog, pedig a politikai acsarkodás, gyűlölködés miatt szükség volna rá, hisz most a legélesebbek az ellentétek – magyarázta Nagy Gabriella.

Ezután a Literáról esett szó. Az irodalmi portál 2002-ben bátor próbálkozásként jött létre. Induláskor mindenki a már meglévő munkája mellett, majdnem szerelemből foglalatoskodott a Literával. Mindjárt a legelején neves írók – mint például Esterházy Péter, Nádas Péter, Konrád György, Spiró György – álltak melléjük, támogatták a literásokat. A tartalmas, izgalmas, szórakoztató jelleggel is bíró, napi frissülésű portál mellett egy lapcsalád is létrejött (egy angol nyelvű változat, egy könyvesblog stb.). Megtudhattuk: a literások rendezvényeket is szerveznek, többek között az Írómozit, amelynek keretében a meghívott író kedvenc filmjét vetítik, s azután beszélgetnek az alkotásról.

Elhangzott az is: megváltoztak az olvasási szokások. Felszínes lett az olvasás, szétszórt a figyelem, ezért használnak egyre nagyobb betűtípust, emelnek ki egy-két mondatot. Az irodalmat olvasó embereknek is segíteni kell az olvasásban avval, hogy figyelemfelkeltő információt kapjanak a cikket fölvezető szövegben. Ugyanakkor kitart a hagyományos olvasás utáni vágy. A portálon olvasható esszék támpontot, fogódzót jelentenek a zűrzavarban, hiszen ezekben az írásokban tiszta gondolatok fogalmazódnak meg. Beszélgettek az internetes újságok és a hagyományos lapok, papírformájú kiadványok helyzetéről. Ez utóbbival kapcsolatban a vendég megjegyezte: „Nem adtam fel a reményt.”

a konyvhoz 2

Ezt követően az Üvegház című regényről avagy regényes novellafüzérről mesélt a meghívott. A könyv tavaly jelent meg a Palatinus Kiadónál. Kőrössi P. József megállapítása szerint az Üvegház nagyon bátor könyv. A mély érzelmeket boncolgató regény – amelyben egy fiatal nő meséli el családtörténetét – jócskán tartalmaz önéletrajzi elemeket is. A házigazda arról is kérdezte Nagy Gabriellát, hogy mi a véleménye az úgynevezett női irodalomról. A szerző kifejtette: nem szereti az efféle kategorizálást. Az úgymond női irodalomnak manapság még nincs tudományos megalapozottsága. A női antológiákban is van némi gettósítás. Megjegyezte: „Emberi minőségemben írok.” Aztán visszakanyarodott a beszélgetés az Üvegházhoz. Szó volt az emlékezet visszafejthetőségéről, a múlttal való szembenézésről, az emlékképekről, amelyek sokszor mélyen, a tudattalanban rejtőznek. A szerző ekként fogalmazott: „A könyvhöz mindig egy teljes lényt kell odaadni. Szükségem van rá, hogy nagy tétje legyen az írásnak.” Nagy Gabriella vallott arról, hogy amikor elveszítette az édesanyját, nem tudott írni a haláláról. Évek múlva pedig az édesapja hunyt el. Aztán amikor napló kellett a Literának, elkezdett írni az édesapjáról. Kiderült, hogy elmondható. Csodaszámba mennek ezek a dolgok. Mint elhangzott: iszonyatosan nehéz előszedni az emlékeket, élményeket, ám mégis kinyílt egy feneketlen kút. Az ember nem szeret visszaköltözni a múltjába, ugyanakkor mégis eljön az a pillanat, amikor vissza kell térni az emlékek útján. Egy titokzatos bőrönd történetéről is hallhattunk, ami akár arra is alkalmatos volna, hogy kincset, örökséget rejtsen. Nagy Gabriella hozzáfűzte: „Fura kalandparkban élek. Nincs vége a kutatásnak, mert mindig kiderül valami. Az örökség megvan, csak nem tudok róla.”

Tóth Hajnal

 

Nagy Gabriella 2002 óta a legismertebb és legolvasottabb magyar irodalmi portál, a Litera felelős szerkesztője és produkciós vezetője. 1994 és 2012 között a Műcsarnok irodalmi programjainak szervezője volt. 1998–2000 között a Törökfürdő kulturális folyóirat szerkesztője, 2001-ben főszerkesztője volt. Három könyve jelent meg: Vállalok bérbe sírni (Dalok, panaszok, melódiák – versek), Idegen (regény, 2003), Üvegház (regény, 2013). Móricz Zsigmond-ösztöndíjas 1998-ban volt, és megkapta többek között a Greve- , a Bródy Sándor-, illetve a Pro Literatura díjat.