Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A költségelosztók nem hőfogyasztás-mérők!

A Reggeli Újság február 26-ai számában a Fűtésmérőket beszereltetni! címmel egy rövid cikk jelent meg. Erre a cikkre szeretnék reagálni, és több pontosítást közölni a kedves olvasókkal.

Először is a 2014/121. törvény, amely ezekről a berendezésekről is szól, egy kerettörvény, amelynek célja az energiahatékonyság növelése. Ebben a törvényben a jogalkotók az úgynevezett repartitoare de costuri, vagyis a költségelosztókról írnak. Ezek a berendezések csak hőmérsékletet mérnek, nem hőenergia mennyiséget. Ezek csak összegzik a fűtőtest és a szobahőmérséklet közötti különbséget. Azért, hogy megtudjuk a fogyasztóra eső költséget, ezt a hőmérsékletkülönbséget meg kell szorozni egy úgynevezett globális hőterjedési együtthatóval. Ez az együttható több tényezőtől is függ, így bizonyos hibalehetőséget tartalmaz. A továbbiakban ezeket az értékeket egy számítógépes program segítségével feldolgozzák, és megszorozzák egy korrekciós tényezővel. Ennek a tényezőnek az értéke függ a fűtőtest hőteljesítményétől, a hőmérsékletérzékelők csatlakozásától és az illető helyiség rendeltetésétől, illetve helyzetétől. A fent említett együtthatók és a tényező megválasztásakor több hiba is előfordulhat, és így a kiszámított érték indokolatlanul 30–35%-kal is nagyobb lehet. Az érzékelők felszerelésével párhuzamosan termosztatikus elzáró csapokat szerelnek fel a fűtőtestekre. Ezeknek a csapoknak a szabályozása, mégpedig a minimumra vagy annak közelébe való beállítása hátrányos helyzetbe hozza a szomszédos lakásokat. Mégpedig az illető lakó alig fog valamit fizetni, míg a szomszédos lakások fogják fizetni az előző fogyasztását is.

kolt1

Tudomásul kell venni, hogy a múlt században épült tömbházakban a távfűtő rendszerek, hőelosztó központok, elosztó rendszerek, fővezetékek, fűtőtestek úgy lettek tervezve és méretezve, hogy egységesen 20–22 Celsius-fok hőmérsékletet biztosítsanak minden lakásban. A lakások hőmérsékletszabályozása a külső hőmérséklet függvényében a fűtőműben vagy esetleg a modern hőkicserélő pontokban történik. Így a termosztatikus elzárócsapok működtetése felborítja az egész fűtőrendszer egyensúlyát, és állandó konfliktusokhoz vezet.

Így elmondhatom, hogy a költségelosztók nem járulnak hozzá a hőenergia racionális használatához. Ez utóbbi csökkentéséhez igen sok metódus ismert. Az épületek hőszigetelése, nyílászárók, belső fővezetékek és az elavult öntöttvas fűtőtestek cseréje stb.

Az említett cikkben Ráduly Mihály igazgató úr nagyon helyesen állapítja meg, hogy az egyéni hőenergia-fogyasztás pontos mérésének leghatékonyabb módja a háztartásokba beszerelt egyéni mérőberendezés. Ehhez azonban a tömbházakban vízszintes elosztó fűtőrendszert kell kiépíteni.

Az is igaz, hogy nagyon sok lakó nem jókedvéből vált le a távfűtőrendszerről; a nagy veszteséggel működő távfűtőrendszerek, a rossz szabályozás, a magas hőenergiaárak és még sok negatív tényező járult hozzá ehhez a jelenséghez. Különben ez utóbbi téma már több éve foglalkoztat mindannyiunkat.

Végezetül megismétlem: a költségelosztók nem hőenergiamérő berendezések!

Makai Zoltán, nyugdíjas energetikus mérnök, Nagyvárad