Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A Károly-vonal erődítményei: több mint romhalmaz

Az I. világháború után, de már érzékelvén a következő nagyszabású konfliktus közeledését, több európai állam erődítményláncok építésébe kezdett. Románia sem volt kivétel ezen folyamat alól, a Károly-vonal kazamatáinak (bunkereinek) építése 1937-ben kezdődött, egy akkori, 36 millió lejes költségvetéssel. A 340 felépült bunker Ottomány és Oláhapáti (Bihar megye) között, a Körösök vidékén, valamint Szinérváralja (Máramaros megye) környékén, a Szamos mellett helyezkedett el. Az építkezés 1940-re fejeződött be. A sors iróniája azonban, hogy még 1940-ben a második bécsi döntés alapján Románia átengedte Észak-Erdélyt Magyarországnak. Tette mindezt természetesen az erődítményvonallal együtt, anélkül, hogy bármelyik fél golyót vagy tanklövedéket használt volna.

a karoly 1

Románia engedélyt kért és kapott Magyarországtól, hogy hatástalanítsa az erődítményvonalat, illetve, hogy minden jellegű fontos vagy értékes tárgyat és alkotóelemet kimenthessen. Ezen időszak után a magyar állam átvette a bunkervonal teljes leszerelését és 1941-ben felrobbantotta őket, annak érdekében, hogy a jövőben senki se használhassa azokat háborús célokra. Napjainkban az erődvonal legfeltűnőbb maradványai a Nagyvárad–Oláhapáti térségben (Bihar megye), és Szinérváraljától délre (Máramaros megye) láthatóak, ahol bizonyos esetekben a bunkerek 60-70%-ban épen maradtak.

a karoly 2

2016–2017 között, a EUROBATS által nyújtott finanszírozás és a Romániai Denevérvédelmi Egyesület természetbeli hozzájárulásával megvalósítottuk A Károly-vonal: 150+ bunker jelentősége a román-magyar határon átnyúló denevérfauna szempontjából című pályázatot. A csapattagok (Bücs Szilárd, Jére Csaba, Csősz István és Barti Levente) első ízben mérték fel a Károly-vonal erődítményeinek és a velük szomszédos élőhelyek jelentőségét a helyi denevérfauna szempontjából. Irodalmi adatok alapján (Mihályi 2010) már tudták, hogy a bunkerek több mint 60%-a meglehetősen leromlott állapotban van, így azt tűzték ki célként, hogy a 340 egykori bunkerből mintegy 150-nek ellenőrizzék az állapotát, illetve a denevérek esetleges jelenlétét.

a karoly 3

A projekt határon átnyúló jellege abban rejlik, hogy a magyarországi és romániai denevér-szálláshelyek között nyilvánvaló kapcsolat van, melyet már 1997-ben kimutattak. Dobrosi és Gulyás (1997) kutatása bebizonyította, hogy az Erdélyi Szigethegység barlangjaiban telelő denevérek magyarországi épületekbe vándorolnak a szülési periódust megelőzően. Ez alapján a Károly-vonal bunkerei fontos köztes megállókat képezhetnek ezen vándorlási útvonalon.

Az erődítménylánc romjainak rendszeres ellenőrzése által a csapat megállapította ezek jelentőségét a denevérek életciklusának minden évszakában: nyáron (a szülőkolóniák kialakulásakor), ősszel (a párzási szezonban), télen (a hibernálás ideje alatt) és tavasszal (a vándorlás idején). Munkájuk során a denevérkutatásban standard módon alkalmazott módszereket használtak fel. Nyáron és télen direkt módon, vizuális ellenőrzéssel, míg tavasszal és ősszel hálózással és ultrahangok rögzítésével azonosították a jelen levő denevérfajokat. Sajnos azonban már 2016 nyarán megállapították, hogy a bunkerek több mint 90%-a olyan előrehaladott romos állapotban van, hogy néha szinte lehetetlen volt megkülönböztetni őket a környező növényzettől vagy a táj természetes egyenetlenségeitől. Az összesen 340 történelmi rom között a projekt csapata kevesebb, mint 20 olyan bunkert azonosított, melyek alkalmasak a denevérek szezonális befogadására. Az ezen bunkereket körülvevő élőhelyek, a szinérváraljai és nagyürögdi erdők viszont jó denevéraktivitást mutatnak.

a karoly 4

Még ilyen kevés, denevérek számára alkalmas bunker esetében is a projekt csapata összesen 12 denevérfajt azonosított a romok között és a velük szomszédos élőhelyeken. A szinérváraljai, északi Károly-vonal élőhelyei lombhullató erdőkből és mesterséges vízfelületekből állnak, és számos denevérfaj vadászterületét képezik. Ezzel szemben délen, Nagyürögd környékén találták a bunkervonal legépebb tagjait, így ezek esetében közvetlen, vizuális megfigyelésekkel is tudtak denevérfajokat azonosítani. Ezen fajok között számos fokozottan védett fajt is sikerült beazonosítani, mint például a nagy patkósdenevért (R. ferrumequinum) vagy a nyugati piszedenevért (B. barbastellus). Ezeken kívül a Károly-vonal mentén előfordulnak olyan fajok is, melyek nagy távolságokon képesek vándorolni, mint például a durvavitorlájú törpedenevér (P. nathusii).

Sajnos azonban sok esetben, különösképpen a Károly-vonal északi részén azt tapasztalták, hogy a felrobbantásuk után keletkezett romok, gödrök illegális szemétlerakóhelyként kerülnek felhasználásra.

Figyelem: A bunkerek romjainak látogatása veszélyes lehet, mivel felrobbantásuk következtében számos szerkezeti elem instabil, félig levált, lecsüngő állapotba került.

a karoly 5

A Károly-vonalhoz legközelebb eső védett területek a ROSCI0008 Betfia (10 km-re keletre a nagyürögdi bunkerektől) és a ROSCI0241 Túr folyó (15 km-re nyugatra a bunkervonal szinérváraljai szakaszától) Natura 2000 területek. Denevérvédelem szempontjából a Károly-vonal erődítményláncáról azt mondhatjuk, hogy a nagyrészt épen maradt bunkerek, valamint az őket övező, denevérek számára alkalmas élőhelyek védelme szükségszerű. Különösképpen a borválaszúti mesterséges tó körül elterülő lombhullató erdők védelme fontos. Annak ellenére, hogy ez az erdő még nem érte el azt a kort, hogy idős, odvas fákat is vannak benne, a terület számos denevérfaj számára fontos vadászterület. A bunkerek közül különösképpen a déli, nagyürögdi szakasz félig-meddig épen maradt bunkereit kisebb denevér csoportok használják, amint azt a felhalmozódott guanó is bizonyítja. Így ezen romok védelme helyileg fontos lehet a denevérek számára, illetve esetleges restaurálásuk a denevérek jelenlétének figyelembevételével kell megtörténjen.

A projekt csapata mellett a terepmunkában részt vett magyarországi kollégájuk, Dobrosi Dénes is, aki társszerzője annak a tudományos munkának, mely bebizonyította az Erdélyi Szigethegység barlangjai és a magyarországi, ember alkotta denevér-szálláshelyek közötti kapcsolatot. Hamarosan, 2017 során tudományos konferenciákon mutatják be a projekt részletes eredményeit, majd részletesen írnak azokról a honlapon. További információkkal a projekt koordinátora szolgálhat (Bücs Szilárd, contact@lilieci.ro). (forrás: Lilieci.ro)