Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A hiszékenység hatalma

A minap bejárta a nemzetközi sajtót annak a híre, hogy egy nagyváradi 24 éves srác olyan internetes oldalt hozott létre, amely Donald Trump amerikai elnökjelöltről (azóta megválasztott elnökről) rendszeresen álhíreket közölt. Ezzel hatalmas látogatottságot szerzett, és a weboldal, amelyet teletűzdelt hirdetésekkel, tetemes bevételt (egyes becslések szerint több százezer dollárt) hozott az ifjú titánnak. Ez a történet azonban több szempontból is aggályos.

Az a mondás járja, hogy Romániában manapság nem az lesz gazdag, aki okos, hanem az, aki ügyes. A fentebbi esetet látva elmondhatom, néha valóban így van. Miközben becsületes újságírók a lelküket kidolgozzák, hogy hitelesen tájékoztassák olvasóikat, szinte a létminimumon élnek, alulfizetettek, és nem egy esetben kiszolgáltatottak, mások sportot űznek a hülyítésből és jól meg is élnek ebből.

Nem könnyű manapság az újságírók élete, de nemcsak az alacsony bérezés és az állandósult politikai-gazdasági nyomás miatt, hanem azért is, mert a hírközlés és tájékoztatás mellett az idejük, energiájuk javát azzal veszítik el, hogy a mindenféle ellenőrizetlen weboldalakon és immár kiváltképpen a közösségi médiában megjelenő álhíreket, fals információkat, híreszteléseket korrigálják. Persze, a valóság általában sokkal szürkébb, unalmasabb, mint ahogyan egyes „médiumok”, „híroldalak” cikkei igyekeznek beállítani szenzációhajhász módon. Az embereknek pedig – amint az internetes médiafogyasztás iránya mutatja – cirkusz kell, megdöbbentő hírek kellenek, tragédia, halál, még az sem baj, ha hihetetlen. Az azonban nagyon nagy baj, hogy ezek a fals hírek, „kacsák” úgy terjednek, mint a futótűz, miközben a valósághoz sokkal közelebb álló tartalmakra, a korrekt tájékoztatásra alapozó cikkekre alig „kattannak rá” az olvasók, mert azok nyilván „unalmasabbak”.

Nagyon nagy veszélyt rejt magában az interneten terjedő és onnan a nyomtatott sajtóba is beszivárgó álhír-áradat. Most nem is feltétlen arra gondolok, hogy miközben hétköznapi, becsületes munkát végző újságírók alig élnek meg egyik hónapról a másikra, addig vannak olyanok, akik irtózatos butaságokkal, szándékosan gyártott hamis hírekkel, álinformációkkal degeszre keresik magukat. Tudjuk, ez régi trükk, egyidős az internettel, ahol könnyen lehet álnév mögé bújni.

Van ennek a történetnek egy másik, sokkal szomorúbb és ijesztőbb oldala is. Mégpedig az, hogyan alakult át a médiafogyasztási szokás, az átlag emberek figyelme miképpen terelődik egyre inkább a hamis vagy legalábbis féligazságokkal tálalt cikkek irányába. És ebben a folyamatban döntő szerepe van a Facebooknak. A közösségi oldal a rendkívül bonyolult algoritmusai révén „megjegyzi”, hogy mire kattintottunk, mit nyitottunk meg, és még azt is, hogy hányszor, ezért olyan tartalmakat jelenít meg az üzenőfalon, amelyek szerinte, mármint a közösségi oldal szerint az érdeklődésünkre számot tarthat. Egyszerűbben: ha sok kiscicás képet és oldalt nézegetünk, akkor jellemzően kiscicás tartalmakat fog megjeleníteni, mert tudja, hogy az minket érdekel. Ugyanígy: ha többször is olyan oldalakat látogatunk, amelyek álhíreket publikálnak, akkor a Facebook megjegyzi ezt, és a következőkben is „elébünk rakja” az ilyen bejegyzéseket. Ezzel pedig nagyon nagymértékben irányítja a felhasználót, a fogyasztót. A baj ezzel az, hogy manapság szinte semmi és senki nem szűri a hírforrásokat. Az olvasók pedig elvesznek az információáradatban, és a legtöbb esetben kritika nélkül fogadják el azt, amit elébük tol a gép.

Az a legnagyobb bajom ezzel, hogy az interneten mindenféle ellenőrizhetetlen forrásokból tájékozódók jelentős részében torz világkép alakul ki, mert fals információk, hamis hírek alapján ítélik meg a világot. S ha sokan lesznek az ilyenek, márpedig egyre többen vannak, akkor ők a világról alkotott hamis képpel akarnak változtatni a dolgokon, miközben a valóság egészen másról szól. Ez veszélyes irány, nem játék, emberek élete múlhat rajta!

Romániában lassan huszonhét év eltelt a rendszerváltozás óta, de mind a mai napig nem jutottunk el oda, hogy az iskolákban oktassák a tudatos médiafogyasztást (és egyáltalán: a tudatos fogyasztást), pedig erre óriási szükség volna. Igaz, a mai fiatalok, akik beleszülettek az informatizált világba, nincsenek olyan nagy veszélyben, mint azok az idősebbek, akik most kezdtek el számítógépet használni és internetezni, facebookozni. Nekik nem volt idejük szocializálódni a virtuális térben, egyszerre kinyílott előttük a világ(háló) kapuja, és rácsodálkoznak arra, mennyi minden megtalálható, olvasható, nézhető az interneten. De meg kellene nekik is tanítani (és ez a felelős fiatalabbak dolga!), mit szabad elhinni és mit nem, honnan érdemes tájékozódni és honnét nem. Még akkor is, ha a valóság sokkal szürkébb, unalmasabb. De így biztonságosabb.

 Borsi Balázs