Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A hiperaktív gyerek nem rossz gyerek

Ha egy hiperaktív gyerek megkapja időben a segítséget, kibontakozhatnak az értékei.

A mai gyerekek sok olyan problémával küzdenek, amiket korábban nem vettek elég komolyan. Ezek szakember segítségével orvosolhatók, ilyenek lehetnek a tanulási nehézségek, a hiperaktivitás, az alvászavar, a szorongás vagy az önértékelési problémák. Van egy különleges korszak – az óvoda vége, az iskola eleje között – úgy hattól tízéves korig.

a hiperaktiv 1

Bizonyos életkorokban természetes, hogy a gyerek kicsit hisztizik, próbálja érvényesíteni az akaratát, de vannak tünetek, amiket észre kell venni. Például nem eszik, nem alszik, minden reggel sírva megy a közösségbe, indokolatlanul állandóan beteg vagy még mindig bepisil olyan életkorban, amikor már fejlettebb. Régen egy-egy hiperaktív gyereket elkönyveltek rossznak, egy-egy tanulási zavaros gyereket kevésbé szorgalmasnak vagy akár butának, holott nem az. Ma már az óvónők, a tanárok, a szülők nagy része felismeri a jelek megjelenését, fontosságát, és korábban feltűnik, ha egy gyereknek nehézségei vannak, így előbb kerülnek szakemberhez.

Ha időben megkapják a lehetséges segítséget, kibontakozhatnak az értékeik. Egy pszichológusnak megvannak a módszerei, a tesztjei, amikkel pontos diagnózis felállítható, és a terápiát is ennek megfelelően kell kialakítani. Az egyik legfontosabb a mozgás. Ezek közül vannak olyanok, amelyek kifejezetten az idegrendszeri éretlenségeket célozzák meg. Ezektől jobban aludhat, és jobban tanulhat a gyerek. Emellett sok esetben hasznos a viselkedésterápia. Vannak hozott genetikai faktorok, kialakulhatnak zavarok a terhesség vagy a szülés közbeni problémákból, de gyakran a szülők mintáját tanulják el, vagy a család életében bekövetkezett eseményre reagálnak.

Fontos a szülő- és a pedagógustréning, hogy hatékonyabban tudják kezelni a gyereket, és szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. Egy hiperaktív gyereket feladatokkal kell ellátni. Menjen krétáért, fusson két kört stb., és nem szabad a perifériára szorítani a közösségben. Összességében a gyerek a leggyengébb láncszem, mert ő nem tudja magát megvédeni. Ő hozza a tüneteket a családból, de nem feltétlenül csak őt kell „kezelni”, ezért nagyon fontos a családterápia is.

Győri György