Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A határ a csillagos ég

A Szigligeti Színház három társulata – a Szigligeti Társulat, a Nagyvárad Táncegyüttes és a Lilliput Társulat – öt új családtaggal bővül a 2016/2017-es évadban. Lapunk őket szeretné közelebbről is megismertetni az olvasókkal, a közönséggel. Első beszélgetőpartnerünk Szabó J. Viktor bábszínész.

Szabó J. Viktor

Szabó J. Viktor

„A határ a csillagos ég!” – vallja Szabó J. Viktor, a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának új tagja, aki idén nyáron frissen és tettre készen vált meg ideiglenesen a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem padjaitól, hogy a bábszínházi ismeretek itteni elsajátítása révén szerzett tudást a nagyváradi bábjátszás számára kamatoztassa.

A ceglédi születésű (1988. április 14.) pályakezdő színész hosszú utat tett meg Nagyváradig, hiszen igen fiatalon, tizennégy évesen kezdett el ismerkedni a színészi hivatás szépségeivel. Az érdeklődés idővel komoly elhatározássá alakult, és ez irányú fejlődését az évek során két mentor kísérte végig: Bori Tamás színész, aki jelenleg is a Budapesti Operettszínház játékmestere, illetve Makranczi Zalán, a székesfehérvári Vörösmarty Színház volt színművésze. A kecskeméti Katona József Színház társulatával eltöltött évek után következett Budapest, ahol Szabó J. Viktor egy ún. színészi 2-es diplomát szerzett, amolyan segédszínészi oklevelet, amely ugyan lehetővé teszi főszerepek eljátszását, de nem egyenértékű egy diplomával. Megfordult a Bárka Színházban, a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolában és a Spirit Színházban is, ahol részt vett több nagyszerű előadás létrehozásában (például a Haverom, a Messiás című darabban 2011-ben, Christopher Moore Biff evangéliuma című regényének színpadra vitt változatában, és A mizantróp című darabban 2012-ben).

Szabó J. Viktor, Bori Tamás és Jászberényi Gábor a Haverom, a Messiás című darabban

Szabó J. Viktor, Bori Tamás és Jászberényi Gábor a Haverom, a Messiás című darabban

A magyarországi színészképző művészeti iskolákba bekerülni nem könnyű feladat (a jelentkezők és a felvételt nyerők száma között valódi szakadék húzódik), és ez Szabó J. Viktornak sem sikerült elsőre. Mentorai biztatására azonban nem csüggedt, hanem kitartott a színészi belső hívó szó mellett, így jelentkezett Marosvásárhelyre, ahol elvégezte a bábszínészi szakot.

Nagyváradon először tavaly októberben járt a Fux Fesztivál kapcsán, amelyen Dr. Kozsik Novák Ildikó osztályvezető tanárral és hét évfolyamtársával a Vásári játékok, a Kézzel-lábbal és a Papírmese című előadásokkal vettek részt. Tehetségére már ekkor felfigyelt Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti igazgatója. Szabó J. akkor rákérdezett annak a lehetőségére, hogy a jövőben esetleg kaphatna-e állást bábszínházuknál, és két hónap múlva kapott is egy telefonhívást. A sikeres felvételi vizsgát követően már csak a diplomaosztást kellett megvárni.

Szinetár Dóra, Szendi Szilvi, Szabó Ádám, Szabó J. Viktor és Jászberényi Gábor A mizantróp című darabban

Szinetár Dóra, Szendi Szilvi, Szabó Ádám, Szabó J. Viktor és Jászberényi Gábor A mizantróp című darabban

Gyerekekkel, elmondása szerint, még igen keveset dolgozott, és a bábszínészi tapasztalatok terén sem tartja magát túl gazdagnak, hiszen eddig főként prózai művekben szerepelt. Jóllehet nem bábszínésznek készült, rengeteg lehetőséget lát ezen a színházi területen, és mivel csak most indul el ezen a pályán, egyelőre nincsenek kidolgozott stratégiái és kiforrott hitvallása a várható munkával kapcsolatban. Ellenben nagyon is határozott körvonalakban gondolkodik a bábjáték és bábszínészi mesterség milyenségével kapcsolatban: „Egy színháznak a jelenben kell élni. Szeretem a klasszikus értelemben vett mozgatási formákat, például paravánok mögül, amelyeket át tudunk ültetni a mai nézői szemre. Ügyelni kell rá, hogy a játék hangulata mindig friss legyen. Szeretem a kísérletező rendezőket, és szeretem, ha működik, amit kitalálnak, ezért nagyon fontosnak tartom a műhelymunkában való elmélyülést. A bábszínháznak ugyanakkor meg kell tartania a klasszikus bábszínházi elemeket, így például nem tűnhetnek el a bábok. Nagyon szeretem a régi meséket, és ezek elképzelhetetlenek valódi bábjáték nélkül. A bábszínház a nézőkért történik, nélkülük nincs bábszínház, amely elsősorban a bábokról szól, akiknek folyamatosan élniük kell a színpadon, és mozgásuk nagyon nehezen rögzíthető. Ezért is gondolom úgy, hogy az egy előadásra általában rendelkezésre álló egy hónap felkészülési időnél jóval többet is kaphatna egy-egy köréjük épülő történet.”

A Nagyváradon már egy hete tartózkodó Szabó J. Viktor legutóbb az augusztusi bábos táborban ismerkedett a leendő kollégákkal, a várossal és annak lakóival. „Biztos vagyok benne, hogy tudok majd itt élni, ez egy szép, mozgalmas és élhető város.” – mondta.

A fiatal színész a következő két évben Nagyvárad és Marosvásárhely között fog ingázni, hiszen októberben megkezdi színészi mesteri tanulmányait is. A Lilliput Társulat székhelyére október közepe felé visszatérő Szabó J. Viktort decemberben láthatjuk színpadon.

Szamos Mariann