Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A hajdúhétre sem született meg

Azt mondja a feleségem: „Majd, amikor a kezedben lesz, akkor mondjad, hogy nézzétek, megvan!”.

Igaza lett; az ígéret, ígéret maradt. De szóljak előbb röviden az előzményekről. Elég rég volt, amikor kezdtem írogatni, és közölni. Nagy élményt jelentettek azok a kezdő 1970-es évek, az indulás évei. Teltek az évtizedek, szép lassan megismertek a hajdúvárosiak. Egy szép novemberi napon, azt kérdi tőlem az egyik szalontai elöljárónk: „Péter, mikor kapok tőled egy dedikált kötetet?” Majd, amikor lesz – válaszoltam. Hallván mindezt, azt mondja egy másik, köztiszteletnek örvendő korifeusunk: „Holnap jelentkezz nálam, az irodámban, add le azt a kötetbe való anyagot, legyen neked is egy szép karácsonyod, el lesz intézve a könyved!”. Hirtelen azt sem tudtam, álmodom-e vagy mindez csakugyan valóság?

Aztán jelentkeztem is, csak éppen az emberem nem volt a környéken. Ekkora embertelenség mégsem létezhet – morgolódtam magamban. Ilyet mégsem csinál pláné egy közismert tisztviselő? Bármilyen hihetetlen, csinált. A megadott időpontban be se ment a hivatalába, szabadságra ment. 2003-at írtunk akkor. Szélhámosságnak könyveltem el ezt a húzást. Mindezek után, sosem említettem neki a velem szembeni piszokságát: „Aki egyszer hazudik, akkor sem hisznek neki, ha igazat mond!” – mindig ez jut eszembe, valahányszor szembe találom magam vele.

Ez év márciusában aztán ezzel a jó hírrel biztatott egy másik, szintén hajdúvárosinak mondható, derék polgár: „Péter, ha befejezed ezt a mostani sorozatot, amelyet a Reggeli Újság közöl, abból már lesz egy kötet!”. „Az igen! -  feleltem – de nekem nincs hozzá pénzem, hogy álljam a kinyomtatás költségeit”. „Nem is kell!- felelte kedélyesen – Majd én elintézem!”.

És teltek a hetek, hónapok…

Júliusban ugyanez az illető azt mondja: „Mit szólsz hozzá, ha a szalontai hajdúhétre meglesz a köteted?”

„Az bizony szép lesz.” – feleltem.

Néhány nappal ezelőtt összefutottunk, érdeklődésemre majdnem szemrehányóan tudatta: „Rövid az idő, abból semmi sem lesz!”. Lógó orral újságolom a feleségemnek, mire ő ennyit mondott: „Emlékszel, megmondtam neked, ,ajd, amikor a kezedben lesz, akkor dicsekedj vele!”.

Sára Péter