Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A „gyilkos néma kór”

A természet furcsa fintora, hogy világszerte a második legjelentõsebb népegészségügyi problémának számító csontritkulás folyamata kezdetben tünetmentes, ezért is hívják „néma kórnak”, ráadásul a nõk körében négyszer gyakoribb, mint a férfiaknál.
A testünk felépítését és a mozgásunkat meghatározó csontok egészségét részben a genetika határozza meg, de mi magunk is sokat tehetünk érte. A csontérés folyamatában a maximális csonttömegünket 25–30 éves korunk körül érjük el, majd a következõ 10–20 évben ez alig változik. Az életkor elõrehaladtával viszont a csontok szerkezete és sûrûsége is fokozatosan romlik, s egy idõ után olyan gyengévé és törékennyé válhatnak, hogy könynyen eltörnek. Ezt az állapotot nevezik oszteoporózisnak, vagyis csontritkulásnak, ezért a megelõzõ „alapozást” idõben el kell kezdeni.
Csontszöveteink elsõsorban a kalciumnak köszönhetik szilárdságukat, ami testünk súlyának mindössze 1,5–2 százalékát teszi ki, de csaknem a teljes mennyiség a csontjainkban és a fogainkban raktározódik el. A nõknél a csontritkulást okozó kalciumvesztés két életszakaszban erõsödik fel: terhesség és változókor idején. Elõbbi esetben a fejlõdõ magzat vonja el az anya szervezetébõl a kalciumot, míg az utóbbiban az ösztrogén hormon szintjének gyors csökkenése okoz nagy csonttömegvesztést. A betegség folyamán a vázszerkezet törékennyé válik, súlyos esetben a legkisebb sérülés is törést okoz, sõt az is elõfordul, hogy ez spontán, magától történik meg.

a gyilkos nema kor 1
A betegség lehet önálló állapot, de kialakulhat egyes betegségek következtében is. Minden korosztályban és nemtõl függetlenül is jelentkezhet a betegség, de a nõk a változókor után és az idõs emberek a legveszélyeztetettebbek. A családi halmozódás is jellemzõ, egyes családokban gyakrabban fordul elõ, így akinek felmenõi között volt már ilyen, az már idejében kezdje el a megelõzést. Kialakulását a helytelen táplálkozás, a dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a kalcium- és D-vitaminszegény táplálkozás is elõsegíti. Krónikus vesebetegségben, valamint a cukorbetegségben szenvedõknél gyakrabban fordul elõ.
A betegség kezdetét nehéz észrevenni, mivel tünete hétköznapi panasznak tûnik: terheléskor fellépõ, majd pihenéskor megszûnõ „egyszerû” hátfájásnak gondolhatjuk. Ezt általában a fáradtságnak tudják be, kevesen gondolnak arra, hogy kezdeti csontritkulásról van szó. A röntgenfelvétel is csak akkor tudja kimutatni, ha a csontveszteség már elérte a 30–40 százalékot. A legpontosabb vizsgálatra a csontsûrûség-mérés alkalmas. Az elõrehaladott betegségnél a csigolyák magassága, így a testmagasság is csökken, a csontok könnyen törnek, súlyosabb esetben maguktól is összeroppanhatnak.
A legtöbben – a kialakult betegség folyamán – amire a legtöbben panaszkodnak, ami a leginkább zavarja az embereket, az a betegséggel együtt járó fájdalom. A kezdeti stádiumban nem jelentkezik a fájdalom, megfelelõ kezelés hiányában azonban mindenképp számolni kell vele. A betegség késõi szakaszában például a gerincoszlop csigolyái összeroppanhatnak, ami a gerincvelõ összenyomódásával, következésképpen igen erõs fájdalommal jár. A csontritkulás hosszú lefolyású betegség, a beteg kezelés hiányában folyamatos állapotromlásnak van kitéve, mígnem eléri a teljes mozgásképtelenséget. Ennek megfelelõen a gyógyítási folyamat akár több évig is eltarthat.
A jól bevált tablettaformában való kezelés nem mindig tökéletes, hiszen a gyomor kellemetlen válaszreakciókat produkálhat. Az eddigi egyetlen, fájdalomcsillapító hatással is rendelkezõ csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszer bevitele a szervezetbe az orrspray formájában használatos módszer, ami csökkenti a mellette alkalmazandó fájdalomcsillapítók szükséges mennyiségét is.

Gyõri György
belgyógyász szakorvos