Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A gyermeklélek védelmében – RIPORT

Működik Bihar megyében egy apró egyesület, amelyik különleges segítségnyújtásra szakosodott. Keretében mintegy tizenöt önkéntesből álló, maroknyi csapat végzi felbecsülhetetlen értékű munkáját, mely kevéssé ismert a köztudatban, hiszen olyan bajbajutott emberpalántákat karolnak fel, kiknek segélykiáltását a társadalom nem igazán akarja meghallani. Az egyesület neve Amia – gyermeklélek, s tagjai elsősorban a kórházban elhagyott gyermekekkel foglalkoznak.

A gyermeklelek 1-esre

Egy átlagember nem is gondolná, milyen gyakori jelenség manapság – elsősorban szociálisan hátrányos helyzetű családok estében –, hogy az anyák szülés után egyszerűen elhagyják vagy „ottfelejtik” gyermekeiket a szülészeten. Az ilyen zsenge korban magukra hagyott csöppségek pedig még az intézmény munkatársainak legnagyobb jóindulata ellenére is azonnal a bürokrácia áldozataivá válnak.

A törvény szerint a csecsemők ugyanis kétéves koruk előtt nem kerülhetnek árvaházba, hacsak nem fogyatékosok. Az egészségesek mellé a módszertan szerint ideiglenes pótmamákat rendel ki a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság (DGASPC), ez azonban hosszadalmas papírmunkába kerül, akár több hónapig is eltarthat. Ez idő alatt a kórházakban az alapvető elltáson felül senki nem foglalkozik a babákkal. A kórházi ápolók teendői nem engedik meg, hogy huzamosabb ideig ölben tartsák, babusgassák a kisdedeket, akiknek egész további életére kihathat, ha a fejlődésük szempontjából kritikus első hónapokban nem kapnak megfelelő törődést. Itt jön képbe az Amia Egyesület, melynek önkéntesei nemcsak hogy napi rendszerességgel foglalkoznak a csecsemőkkel, de adományok révén babaholmikkal, pelenkával, cumikkal, takarókkal, ruhákkal is ellátják őket.

Nem csak az árvák elhagyatottak

Mint Alina Crainic egyesületvezetőtől megtudtuk, az Amia önkénteseinek munkája azonban ennél sokkalta szerteágazóbb. Nem csak az árva gyerekek lehetnek ugyanis elhagyatottak. Az olyan korházakban, ahova huzamosabb időre utalnak be betegeket, él egy másik fogalom is, a „hozzátartozó nélküli”gyermekeké. Ez olyan kiskorúakra vonatkozik, akiket szüleik főként anyagi okokból ritkán vagy soha nem tudnak meglátogatni. „A tüdőszantóriumba például átlagosan 2–6 hónapra utalják be a betegeket, és vannak olyan gyerekek, akiket ez idő alatt soha nem látogat meg senki” – hangsúlyozta az egyesület vezetője.

A gyermeklelek (1)

Alina Crainic

Egy szanatórium ingerszegény környezete még a felnőtteket is megviseli, de bárki elképzelheti, milyen lehet egy gyermek számára, ha élettere fél évig vagy még tovább egy kórteremre és egy korházi folyosóra csökken, ha nincs, aki vigyen neki egy képeskönyvet vagy játékot, vagy egyáltalán törődjön vele. „Volt például egy nyolcéves kisfiú, akit a szülei úgy hagytak ott hónapokig a kórházban, hogy minden holmija a rajta levő ruha volt. Neki pizsamától kezdve a vécépapírig mindent mi vittünk” – mesélte lapunknak Alina Crainic, aki hozzátette, a legfontosabb tevékenységük mégis az, hogy játszanak, beszélgetnek a gyermekekekkel, mert a foglalkozás nyomán hihetetlen fejlődéseket tapasztalnak.

A szeretetből jut másoknak is

Az egyesület tagjai emellett egy sürgősségi befogadást végző árvaházba is járnak. Ide kerülnek azok a gyerekek, akiket olyan családoktól vettek el, amelyek nem törődtek velük, vagy fizikai és lelki erőszaknak tették ki őket. Az önkéntesek amellett, hogy játszanak és foglalkoznak velük, gyakran írni, olvasni is meg kell tanítsák őket. „Volt például egy esetünk, amikor egy 11 éves kisfiúval kellett foglalkozni, aki még soha életében nem volt iskolában” – mondta el az egyesületvezető.

Az Amia meglehetősen fiatal egyesület, Alina Crainic és férje tavaly év elején hozták létre, mivel úgy gondolták, annyi szeretetet tudnak adni, hogy abból három gyermekük mellett másoknak is bőven jut. Az egyesület elnevezése legnagyobb lányuk nevéből ered, aki pici korában tévesen Amiának ejtette a Maria nevet. A házaspár hölgytagja egyébként mintegy 15 éve már önkénteskedett árvaházban, és – mint mondta – azóta is szeretett volna többet tenni ezen a területen, segítséget nyújtani a legkiszolgáltatottabbaknak.

Tevékenységükben ennek megfelelően igyekeznek a kisebb korházakra összpontosítani, mivel a nagyobb, közfigyelmet élvező gyógyintézeteket számos szervezet támogatja adományokkal, a kisebbekbe viszont az Amia előtt nem jártak önkéntesek.

Önerőből újítják fel a tüdőszanatórium gyermekrészlegét

Különleges akciókat is szerveznek abból a kevés anyagi támogatásból, amit kapnak. Június elsején például egy kampány keretében pizzát és üdítőitalokat vittek a Várad környéki árvaházakban élő gyerekeknek. Jelenlegi akciójuk keretében pedig a tüdőszanatórium gyermekrészlegét újítják fel, amelyre az intézmény vezetősége ezidáig nem szánt pénzt. Az Amia önkéntesei adományként kapott építkezési anyagokat, és önerőből kezdték meg a felújítást. A részleget újravakolták és kifestették az intézményvezetők segítsége nélkül, és jelenleg azon dolgoznak, hogy rajzfilmfigurákkal dekorálják a kórtermeket.

A gyermeklelek (2)

Nyár elején a nagyváradi Oltea Doamna-iskola elemistái saját adományaikkal segítették elhagyott kortársaikat és az Amia Egyesületet

„Az igazság az, hogy ezelőtt elég lehangolók voltak a koszos falú kórtermek. Az eredeti ötletünk ezért az volt, hogy fessünk ki és vásároljunk két televíziót a részlegre. Erre nagy szükség van, mert a gyerekek nagyon nehezen viselik, hogy hónapokig kórházban legyenek. Mióta mi bejárunk hozzájuk, leglább az udvarra levihetjük őket, de ezelőtt még ennyit sem engedélyeztek nekik” – hangsúlyozta Crainic. Az egyesület támogatásokból végül a tévékészülékek beszerzése mellett több kórházi ágy matracát is lecserélte, mivel azok is siralmas állapotban voltak, és vettek a részlegre egy új konzultációs asztalt is a régi, törött helyett.

Magyar önkéntesekre és adományokra van szükség

Az egyesület jelenleg három Bihar megyei kórházban és egy árvaházban dolgozik, tizenöt önkéntessel, akik napi hat órát foglalkoznak a gyermekekkel. Többségük harmincon felüli, gyermekes anya, aki hozzáértése mellett rendkívül elhivatott. A egyesület vezetői azonban szeretnék növelni az önkéntesek számát és kiterjeszteni tevékenységüket más olyan intézményekre, ahol erre szükség van. Önkéntesek terén elsősorban magyarokból van hiány, ezért várják a magyar jelentkezőket, hiszen a foglalkozásokon gyakran gondot jelent a nyelvi akadály. Az önkéntesek hetente egy napon, hat órát kell eltöltsenek a gyermekekkel, vagy segítsenek egyéb akciók szervezésében, kivitelezésében.

Az Amia önkéntesek mellett egyébként természetbeli és anyagi adományokat is elfogad. Az egyesület Facebook-oldalán folyamatosan hirdetik a gyűjtéseket, nedves törlőkendőt, pelenkát és egyéb fogyóeszközöket kérnek, melyeket rendszeres időközönként visznek ki a kórházakba. Az árvaházakban a lábbelik jelentik a legnagyobb hiánycikket, de szívesen fogadnak játékokat vagy akár édességet is. Az egyesülettel bármilyen adománnyal kapcsolatban az info@adopt.ro e-mail címen lehet felvenni a kapcsolatot. Az Amia önkénteseinek tevékenységét fényképeken és videonaplón az egyesület Facebook-oldalán lehet követni, további információk pedig a www.adopt.ro weboldalon érhetők el.

A gyermeklelek (7)

Az egyesület által gondozott első kislány hatalmas fejlődésen ment át. Kevéssel egyéves születésnapja után kapott pótmamát és keresztszülőt is, aminél nagyobb ajándékok nem is kellenek

Közös igény a szeretet

„A gyerekekkel igyekszünk tartani a kapcsolatot azután is, hogy elhagyják a kórházat. Szeretjük tudni, hogy a későbbiekben is jól vannak-e, és ha tehetjük, továbbra is támogatjuk őket” – hangsúlyozta az egyesületvezető, akinek egyik legnagyobb személyes elégtételeként egy korai esetet említett meg. „Az első kislány, akivel dolgoztam, például egy teljes évet töltött a kórházban, mire ideiglenes pótmamához került. A kislány héthónapos volt, mikor először láttam, és annyira elhanyagolt volt, hogy még a fejét sem tudta tartani. Élete első fél évében senki nem tette rá a kezét, csak hagyták ott feküdni az ágyban. Fokozatosan megtanítottam felülni, mozogni, s mikor végül elvitték tőlünk, már járni kezdett” – mesélte lapunknak.

Az egyesület vezetője hangsúlyozta, az önkéntesek egyetlen elégtételét egyébként mindig a mosolyra húzódó szájak, a ragyogó szempárok jelentik, ebből látják, hogy van eredménye a munkájuknak. Mint hozzátette, a gyerekek szükségletei egyénenként és esetenként változnak, a legnagyobb igényük azonban az odafigyelés és a szeretet, ami közös minden korosztálynál.

Szombati-Gille Tamás