Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A gyerekek védőoltásáról

Időről időre hallani olyan külföldi vagy hazai esetekről, ahol a szülők megkérdőjelezik a védőoltás szükségességét, mondván, arrafelé ezer éve nem volt kanyaró- vagy szamárköhögés-járvány.

Noha igaz, hogy napjainkban a veszély nem tűnik valósnak, de csak azért nem, mert a tömeges oltásnak köszönhetően a hazai gyermekközösségek védettnek mondhatók. Tehát a vakcinát elutasító felnőtt utódja azért lesz biztonságban, mert a többi kicsi be van oltva, ám ha a gyerek külföldre utazik a családdal, máris veszélynek van kitéve. Ha a kicsi környezete nincs beoltva, a betegség akár gyorsan tovább terjedhet. Volt erre példa Ukrajnában, ahol a szamárköhögés- és torokgyík, Romániában kanyarójárvány ütötte fel a fejét, míg a fejlett Ausztriában is megtörtént az egyik elmúlt évben, hogy egy kanyaró elleni oltást elutasító közösségben több gyerek is meghalt a betegségben.

a gyerekek_vedoltasarol

Fontos tudni, hogy az említett betegségek kórokozóit még nem sikerült kiirtani. A torokgyíkot okozó baktérium például ott él a toroknyálkahártya baktériumflórájában, és a gyengébb immunrendszerű gyereket könnyen megbetegítheti. A védőoltásokat tudományos kutatások eredményeként, kontrollált körülmények között állítják elő, hogy a szervezetbe juttatva ellenállóvá tegyék azt a fertőző betegségekkel szemben. Főleg az olyan betegségek megelőzése céljából adnak tömegesen védőoltást, amelyek sokakat érintenek, és halállal, illetve súlyos szövődményekkel járhatnak.

Léteznek olyan, úgynevezett „fakultatív” védőoltások is, amelyek nem kötelezőek, de a gondos, gyermekük egészségét biztosítani akaró szülők kérhetik őket. Így a rotavírus ellen 6 hetes kortól, a meningococcus C ellen 2 hónapos kortól, a bárányhimlő ellen 12 hónapos kortól adható. A kullancsencephalitis ellen 12 hónapos kortól, a hepatitis A-vakcinát 12 hónapos kortól, a meningococcus A, C, W-135, Y ellen 2 éves kortól adható, míg a HPV ellen kb. 11 éves kortól alkalmazható.

A vakcináknak 2 fő csoportját különböztetjük meg. A passzív oltás lényege, hogy kész ellenanyagot viszünk be a szervezetbe: olyat, amilyet az maga is termelne egy-egy kórokozó ellen, csak éppen azt nincs idő kivárni, mert már kialakult a fertőzés, vagy közvetlen a fertőzésveszély. A másik típusnál, az aktív védőoltásnál az adott fertőző betegség kórokozójának legyengített vagy elölt formáját, illetve a kórokozónak csupán egy darabját juttatjuk a testbe, azt, amelyik az immunitás kialakulásáért felelős. Ezért aztán nem kell félni attól, hogy a védőoltás által súlyosan megfertőződik a gyermek. Immunrendszerünk az idegen anyag ellen védettséget alakít ki, így ha később találkozik a szervezet a betegséget előidéző kórokozóval, szervezetünk képes lesz legyőzni a kórt.

A védőoltások beadása után kétféle reakció léphet fel a szervezet részéről – oltási reakció vagy szövődmény -, de nagyon fontos különbséget tenni a kétféle tünetegyüttes között. Az oltást követően előfordulhatnak olyan általános tünetek, mint a hőemelkedés, enyhe láz, levertség, rossz közérzet. Helyi reakcióként bőrpír, duzzanat, illetve izomfájdalom léphet fel. A tünetek enyhék, 72 órán belül jelentkeznek, és spontán szűnnek – ilyenkor beszélünk oltási reakcióról. Ezzel szemben a test általános kipirulása, a kiütés, az ájulásszerű rosszullét már nem természetes jelenség, hanem súlyos panasz, igen ritka szövődmény, amit rögtön jelezni kell a vakcinát beadó orvosnak. Előfordul persze, hogy valójában egy, az oltástól független, azzal véletlenszerűen kialakuló betegség tüneteiről van szó.

Dr. Győri György