Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A civilkedés veszélyei

A közélet alakulása törvényszerűen előidézi azt az egyébként természetes és örvendetes társadalmi formálódást, melynek következtében új emberek, arcok, a közösségért valamit tenni akarók jelennek meg a színen.

Szerencsénkre mind Nagyváradon, mind a Bihar megye szerte vannak olyanok, akik szeretnének valami tenni, és nemcsak a saját maguk vagy szűkebb környezetük szórakoztatása érdekében, hanem azért is, hogy hagyományt teremtsenek, értéket alkossanak a tágabb értelemben vett kisközösségük számára is. Ezeknek az embereknek a többsége – akik egyébként igyekeznek magukat távol tartani a politikától és a közéleti intrikáktól – általában az alulról jövő kezdeményezések élére álló ambiciózus lokálpatrióta, akiket nem érdekel, hogy tulipán vagy csillag, jobb- vagy baloldal, nekik az a fontos, hogy amit szeretnének elérni, azt civil összefogással valósíthassák meg.

Persze nyilvánvaló, hogy két másik típus is beékelődik az önkéntes, odaadó, időt és energiát hátsó szándék nélkül áldozó helyi társadalomszervezők közé: egyrészt szép számmal mozognak közöttük a „beépített” emberkék, a pártkatonák is, akik figyelnek, fülelnek, ügyelnek arra, hogy mi történik a „politikailag független” kis csoportban, másrészt általában azok is megjelennek, akik előbb nagy lendülettel vetik bele magukat a munkába – némi haszon reményében –, aztán amikor rájönnek, hogy a közösség ilyen szintű szolgálatában nincs semmiféle biznisz, általában hamar el is tűnnek.

Mondhatjuk, ez így rendben is van. Csak arra figyelni kell, hogy a számító személyeket kivesse magából az a csapat, amely közössége érdekében akar cselekedni. Beszéljünk akár hagyományőrzésről, akár szórakoztató vagy kulturális rendezvények szervezéséről, fontos szempont: az önzetlenséget jól el kell választani a profitorientált tevékenységtől. Az emberek nem buták, hamar rájönnek, ha valaki mismásol, pénzt lát ebben, etnobizniszt folytat, csalódnak benne, a megelőlegezett bizalom elszáll, a közösségbe vetett hit pedig meggyengül. Amennyiben ugyanis nem sikerül meghúzni az egyértelmű határokat, a nép fejében nagyon is könnyen – és sajnos nem alaptalanul – összekapcsolódik a „közösség szolgálata” az „üzleti szolgálattal”.

A civil szférában egyébként dicséretes, hogy napjaink nehéz körülményei közepette is vannak olyan bátor kezdeményezők, akik mernek valamit tenni azért, hogy ötleteiket megvalósítsák, miközben a nagyváradi és Bihar megyei magyarság egy-egy szegmensét is igyekeznek megszólítani. És ami még fontosabb: látszólag politikai körökön, klikkeken, holdudvarokon kívüliek. Mondom látszólag. És vélhetően anyagi haszonszerzés vágya nélkül. Mondom vélhetően.

Az „újdonsült” civil aktivistáknak a nyilvánosság kezelése egy másik feladatuk. Ne csodálkozzanak, hogy ha reflektorvénybe állnak, akkor észreveszi őket a közönség. S akit észrevesznek, azzal foglalkozni kezdenek. Akivel foglalkozni kezdenek, azt véleményezik. Akiket véleményeznek, azokat egyesek dicsérni, mások kritizálni kezdenek. Ezt bírni kell. Sok erő, türelem, kitartás és megértés szükséges ehhez.

A civil vagy önkéntes kezdeményezések egy másik sajátossága: ha valami jól sül el, a sikernek sok gazdája akad, de ha valami balul üt ki, a felelősöket nagyítóval sem lehet megtalálni. Arra sem szabad bazírozni, hogy egyes szakemberek szerint a közösségi emlékezet három hónapig tart.

Arra most nem térnék ki, mi történik akkor, ha egy civil szervezet tevékenységét átitatja a politika (a „politikai civil szervezet” anomáliájáról szintén nem szólnék). Számtalan ilyet láthatunk, tapasztalhatunk. Csalódunk bennük. Elvesztett bizalmunkat pedig nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen visszaszerezniük.

Borsi Balázs