Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

A civil kurázsi és a költőóriás

Pár nappal ezelőtt foglalkoztunk lapunkban azzal, hogy a nagyváradi Ady Endre Líceum homlokzatán levő emléktábla alatt majdnem két éve éktelenkedik egy sötét folt, egy torzó. Ez a paca annak a furcsa akciónak az egyik maradványa, amelynek során egy betegesen exhibicionista váradi művészpalánta önnön nagyszerűségét hirdetve több műemlék épületre felpingálta saját képmását. Az, hogy ezzel megrongált egy patinás műemléket, meggyalázta a Ady Endre emléktábláját, sem a mondvacsinált művész úrnak, sem az őt büntetlenül hagyó hatóságoknak nem számított. Így történhetett, hogy a költőóriás emléktáblája alatt, az egykori orsolyita gimnázium bejárata mellett hosszú ideig éktelenkedett ez a sötét folt, s már külföldön is híre ment, hogy a váradi magyarok annyira nem tisztelik az Ady-kultuszt, hogy eltüntessék onnan ezt a szégyenletes firkát.

A civil 1

Tegnapra eltüntették a rusnya foltot az Ady-gimnázium homlokzatáról

Múlt héten megkerestük a líceum vezetőségét, az önkormányzatot, majd az épület tulajdonosát, a váradi római katolikus püspökséget. Előbbiek hárítottak, utóbbi pedig mint tulajdonos kényszeredetten megígérte, hogy lefestteti a falfirkát. Ez azonban nem történt meg, noha maga Böcskei László megyés püspök nyilatkozta lapunknak, hogy már a festéket is megrendelték a paca lefestéséhez.

Nem a mi tisztünk felülbírálni azt, hogy mennyi idő alatt rendel meg egy liternyi festéket egy püspökség, az viszont hamar kiderült, a dolgot egyetlen illetékes sem vette komolyan. A folt maradt, nemcsak az orsolyiták híres épületének falán, hanem a váradi magyarok becsületén is.

a civil 2

Végül is a Reggeli Újságban megjelent cikk nyomán az egyik internetes közösségi portálon szervezkedni kezdtek a váradi magyarok, aminek az lett a végeredménye, hogy tegnap délelőtt két fiatalember, Arany János és Tank György, az Ezüstsólyom hagyományőrző csapat két tagja, festéket és ecsetet ragadtak és lefestették a csúf pacát. Mint Arany János lapunknak elmondta, míg festettek, többen odamentek hozzájuk és megköszönték nekik a civil kurázsin alapuló kis partizánakciót. A közelben volt egy rendőrjárőr is, de mikor az egyenruhások látták, hogy a két fiatalember mit csinál, hagyták őket, hiszen világos volt, jóváteszik mások hibáját és megint mások közömbösségét, hanyagságát.

A történet, ha kissé sokáig is tartott, végül jól végződött. Ady Endre emléktáblája alól eltűnt a groteszk portré, a váradi magyarok kis csapata pedig bebizonyította, hogy a „magad uram, ha szolgád nincs” elv alapján, ha akarjuk, ha figyelünk még meglevő értékeinkre, örökségünkre, sikerül a mások okozta sötét foltokat eltüntessük.

Szőke Mária