Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Senki nem felelős?

Évek óta visszatérő probléma Tótiban (is) a vadállatok okozta kár. Szilágyi Ferenc tóti olvasónk többször is vállalta a nyilvánosságot az elmúlt évek során, az általa elmondottakból pedig szomorú kép bontakozik ki: a kertészkedő gazdák növényeit, például a zöldborsót már vetés után tönkreteszik az állatok, a kukoricát akkor pocsékolják meg, mikor már zsengés, de jóformán semmilyen növény nincs tőlük biztonságban.

senki

Archív felvétel

A villanypásztor sem segített

Szilágyi úrtól megtudtuk, hogy szerdán jártak náluk ismét a nagyváradi székhelyű Területi Erdészeti és Vadászati Felügyelőség (ITRSV), a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség (APM) és a helyi önkormányzat közös kárfelmérő bizottsága. Azt ugyan megállapították, hogy a tengeri 30 százaléka odaveszett, de a végleges jegyzőkönyv szeptember elején készül majd el. Két hektár zöldborsót már tavasszal tönkretettek a vadak, mondta rezignáltan Szilágyi úr, pedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a károkat. A törvény szerint a gazdának kell „ijesztőkről” gondoskodnia, azonban azt nem tudni, mi lenne hatékony vadriasztó: hang- és fényriasztással próbálkoztak már, de hiába, a tengerit villanypásztorral védték, de azt is áttörték az állatok. Elméletileg a területileg illetékes vadásztársaság embereinek is őrködniük kéne, de a gazdák, akik éjszaka is kimentek a földekre, egyet sem láttak ezek közül.

 

Hiába a jegyzőkönyv, mégsem fizetnek

A jegyzőkönyvek elkészítéséhez sem fűz túl nagy reményt Szilágyi Ferenc, és a bizalmatlanságra minden oka megvan. Az első alkalommal 2012-ben hatvanezer lejnyi kárt jegyzőkönyveztek gazdaságában, 2013-ban harmincezer lej értékűt, de mai napig nem látott egy fityinget sem. Az összegekért pert indított, azonban alapfokon elutasították kérésüket, fellebbeztek az ítélőtáblához, amely visszautalta alapfokra a pert. Az első tárgyalásuk szeptember 29-én lesz, az eredmény kétséges, és sokba került a pereskedés is, sorolta Szilágyi Ferenc. Azt is megtudjuk tőle, hogy többen is kértek volna kártérítést, de náluk azt kifogásolták, nem nyújtották be az iratot, melyben még vetéskor értesíteni kellett volna a vadásztársaságot arról, hogy megkezdték a vetést. Hiába járna tehát elméletben kártérítés a vadkárokért, a gyakorlat azt mutatja, hogy ahhoz még peres úton sem egyszerű hozzájutni. A veszteség nő, a papírok szaporodnak, megoldás pedig sem közel, sem távol nem körvonalazódik.

Fried Noémi Lujza